Hosszúpuska

Egy sikeres Facebook-kampány

"Mi az indián neved?" - kérdezte egy közösségi média-alkalmazás, amivel megtudhattuk, hogy Sebes Nyílnak vagy Tüzes Víznek hívnak minket. Úgy tűnik, egy hét alatt 623 ezer ember gondolta úgy, ez egy fontos kérdés, így született meg az ország legnagyobb Facebook-csoportja, az Extreme Silver ékszer-nagykereskedésé. Átverés? Persze. De ennél sokkal viccesebb, ahogyan az úgynevezett socialmedia-szakértők hisztériáznak azon, hogy ők még egy ennyire ostoba alkalmazást is képtelenek voltak kitalálni.

_{2011.12.09 13:12}_{sabater - ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

Siránkoznak a hazai marketingszakma legújabb vonalának, a közösségimédia-szakértőknek a képviselői – stílszerűen a közösségi médiát igénybe véve –, hogy a magyar emberek hülyék. A reklámszakmával foglalkozó addict blog például azon háborog, hogy az alkalmazás „hozzáférést kér az alapadatok mellett a fotóimhoz, és a nevemben szeretne posztolni az üzenőfalamra,” nyilván még sosem láttak ilyet. Hogy a kampány etikátlan, ahhoz egyébként kétség sem fér: valójában nemcsak az indián nevünk derülhet ki a kattintással, hanem egy ékszerkereskedésnek adjuk meg ezáltal minden, online elérhető adatunkat.

Márpedig 623 ezer név és e-mail cím nagyon nagy érték. Mára egész iparág épült arra, hogyan tudunk promóciót csinálni különböző közösségimédia-oldalakon termékeinknek és cégeinknek. A Facebooktól különböző hirdetéseket is vásárolhatunk, ami nem kis részben okolható azért, hogy egy Mark Zuckenberg nevű fiatalember ma dollármilliárdos. Abban tehát semmi meglepő nincsen, hogy egy sikeres Facebook-kampányra az egész marketingszakma felfigyel.

Az sem új keletű jelenség, hogy a szakmai irigyei megpróbálják a másikat is befeketíteni. Ha valakinek valami sikerül, nekünk pedig nem – ráadásul konkurensről van szó –, hirtelen elkezdünk irtózatos átveréseket és szabálysértéseket (politikában ugyanez: korrupció, hazugság, antidemokratizmus) látni a siker mögött, holott lehet, hogy csak egy jól kitalált ötlet áll a kiválóan sikerült kampány mögött. Persze jelen esetben annyi fricska azért tényleg van a dologban, hogy a felhasználók nem tudhatták: egy nagykereskedésnek adják meg elérhetőségeiket. De az a socialmedia-szakértő, aki azt állítja, hogy most látott először ilyet, teljesen alkalmatlan a munkájára.

Az igazi problémájuk természetesen nem az, hogy a kampány valami borzasztó etikátlan lenne, hanem az, hogy nem nekik jutott eszükbe. Mi több, hogy bebizonyosodott: a magyarországi marketingcégek közösségimédia-csoportja feleannyit nem ér, mint az az ember vagy stáb, aki ezt a pofonegyszerű alkalmazást kitalálta. Ez a marketingszakma siráma, az elképesztő hiszti igazi oka. Ki fizetne súlyos százezreket, esetleg milliókat azért ezek után, hogy csináljanak számára egy tízszer, hússzor sikertelenebb kampányt? Ki ne gondolná azt, hogy ez a munka jelentősen túlárazott? Ki fojtaná vissza ezek után a röhögését (aki eddig nem is tette), ha egy socialmedia-szakértővel találkozik?

A probléma persze alapvetően nemcsak a marketingszakemberek kétségkívül visszataszító hisztije. Hanem az, hogy el lehet hitetni a befektetőkkel, cégekkel és magánemberekkel: igazi szakértelem van egy olyan termék, a közösségi média marketingje mögött, ami alapvetően nem létezik. Ha valaki kifizetett néhány milliót egy reklámügynökségnek reklámkampányra, és összesen 3-4000 „lájkot” kapott, az most elgondolkozhat, mennyivel lett volna jobb egy gyorsan terjedő, idétlen-átverős applikációra költeni ezt az összeget – vagy a felét.

Az ugyanis focistáról ritkán derül ki, hogy egy szakács vagy pék jobban rúgja a büntetőt. Ahogyan a pékről is, hogy a focista finomabb kenyeret süt, ráadásul gyorsabban. Az új üzlet- és iparágak hátulütője, hogy néha egy „kókler” is érhet el sikereket benne, köröket verve a magát rendkívül komolyan vevő, konferenciákra járó és egy-egy megrendeléssel súlyos pénzeket elkérő szakmára. Akiknek pedig nem hisztériázniuk kéne ennek láttán, hanem tanulni belőle.